A paraszt számára akkor jó egy kutya, ha az éber és erõs, de anélkül, hogy hamis lenne. Amikor a gazdája kimegy a házból, a lábánál követi, amikor pedig szekéren hajt, a két hátsó kerék; között szalad, nem pedig a kultúrnövényeket töri össze. Szükség esetén megvédi a gazdáját, a földeken hagyott tárgyakat õrzi. Nem hajtja a vadakat, nyugton hagyja a macskákat és a tyúkokat, nem csavarog el. Hegyes-dombos vidékeken az a fontos, hogy mennyire tudja õrizni és terelni az állatokat, sík vidékeken pedig az igavonó szolgálatait becsülik." 

A fajtatisztán tenyésztett berni, ahogyan mi azt ma ismerjük, körülbelül egy évszázada létezik. A tudatos tenyésztést a századfordulón kezdték meg, azokból a svájci, Alpok között élõ, Bern környéki parasztkutyákból, melyek már évszázadok óta segítették a parasztgazdaságok életét.

Ezeket a kutyákat akkor még „Dürrbachi"-nak nevezték, és a három szín legkülönbözõbb színösszetételében fordultak elõ.

Berni pásztor anno1914

Az 1830-as években fellendült a fajtatiszta kutyák tenyésztése és a bernáthegyi, illetve más fajták egyre inkább kiszorították a helyi közönséges parasztkutyákat, egész addig, míg rá nem jöttek, hogy ezek pótolhatatlanok. Néhány távolabb esõ völgyben azonban még megvoltak, mégpedig romlatlanul, tiszta fajtaként.

Az 1900-as évek elejétõl már kiállításokon is részt vettek. Egy ilyen kiállításon találkozott a fajtával Albert Heim, zürichi professzor, újfunlanditenyésztõ is. Mint elismert szaktekintély és mint kiállítási bíró, sokat tett a fajtáért, a tenyésztõk vele együtt tették meg a fajtajavítás elsõ lépéseit.

A fajta hivatalosan 1904-tõl létezik, ekkor jegyezték be a Svájci Kutyatörzskönyvbe az elsõ „Dürrbachi" kutyákat. Néhány évvel késõbb aztán a fajtát - Albert Heim javaslatára - Berner Sennenhundnak nevezték el. És mint keresztapának, mi volt a véleménye a bernirõl? „Az a Berner Sennenhund, amellyel sokat foglalkoznak, intelligenciájával és barátságosságával sok minden olyan dolgot is megtanul, ami nincs benne a régi „parasztprogramban". Nagyon figyelmesek, mindenre ügyelnek, a legmagasabb intelligenciát és megfontoltságot bizonyítják. Élénkek, mozgékonyak, ragaszkodóak, szeretetre méltóak, hûségesek, és mint minden pásztorkutyából, hiányzik belõlük mindenféle álnokság. Merészek, nem félnek, de nem verekedõsek."

A kutyák értékét évszázadokon keresztül kizárólag a használhatóságuk határozta meg. Nem számított, hogy milyen volt a színük, a rajzolatuk, egyetlen szempont volt: a használhatóság. Ennek vetettek alá mindent, és a szigorú szelekciónak köszönhetõen a fontos tulajdonságok egyre mélyebben rögzõdtek a fajtában. A fajta még ma is õrzi a jó parasztkutya jellemzõit. Területét, gazdáját ösztönösen védi, erre nem kell tanítani. Ha idegen érkezik a házhoz, figyeli , hogyan fogadja a gazda és ennek megfelelõen reagál õ is. Nem ugatós vagy vad, de határozott és félelmet nem ismer. Nem egygazdás, inkább igazi családi kutya, aki szereti a társaságot, szeret mindig ott lenni, ahol történik valami. A harmonikus külsõt, a szép szõrzetet, a szabályos, szimmetrikus eloszlású rajzolatot és a szép árnyalatú színeket már tudatosan alakították a tenyésztõk.

A mai berni

Manapság a bernit legtöbben társként, hobbikutyaként tartják. Fontos azonban, hogy a - mára munkanélkülivé vált - kutyának megfelelõ elfoglaltságot biztosítsunk, és némileg pótoljuk az egykori házõrzõ, hajtó- és vontatókutya sokrétû feladatkörét. Nem élhet unalmas, egyhangú életet, és ehhez nyújthatunk neki segítséget azzal, ha hagyjuk, hogy része legyen a család életének, akár kirándulások vagy nyaralások alkalmával. A mai rohanó világban életünket úgy kell szerveznünk, hogy szabadidõnk nagy részét megpróbáljuk családunkkal tölteni, melynek a bernink is tagja.

A berni Magyarországon

A fajta elsõ példánya Magyarországra 1972-ben került Hegedûs Csaba fajtahonosító jóvoltából, de igazán az utóbbi években nõtt meg iránta jelentõsen az érdeklõdés. Már Magyarországon is megtalálta méltó helyét, mely megilleti õt a kutyatársadalomban. Nagy felelõsség hárul a tenyésztõkre, mint az egyre divatosabb fajtáknál általában, ne romoljon le az állomány. Megõrizze jellegét, azt az évtizedek alatt kialakult „mítoszát", mely szerint ha kell a gyerek nevelõje, ha kell kertõr, ha kell játszótárs és ha szükség van rá, igavonóvá válik, egyszóval õ a család mindenese.

Mielõtt magunkhoz veszünk egy berni kölyköt, alaposan végig kell gondolnunk, mire is van szükségünk. Ha „csak" egy kutyát szeretnénk, vagy egy mutatós kerti díszt, vagy egy kennellakót, akkor válasszunk más fajtát, – sõt ne kutyát, hanem kerti törpét keressünk magunknak –, mert erre a berni nem alkalmas. Soha ne felejtsük el, hogy döntésünk 10-12 évre szól, és ha nem voltunk elég körültekintõek, annak a kutya látja a legnagyobb kárát.

Svájcban a fajta õshazájában és minden országban, ahol magas szinten folyik a kutyatenyésztés, a tenyésztõk a szépség mellett igen nagy figyelmet fordítanak a kutyák egészségére és jellemére. Ennek jelentõségét könnyen beláthatjuk, ha belegondolunk, hogy a mindennapi együttélés folyamán ezek sokkal fontosabbak, mint a szépség. A tenyésztõ és a kölyök kiválasztásánál ezeket a szempontokat ajánlatos figyelembe venni. Egészségesek-e a szülõkû A problémákat a kölykök örökölhetik a szüleiktõl.

Együttélés a bernivel

Ennek a kutyának van lelke, és a kutya gazda kapcsolat akkor lesz igazán harmonikus, ha berninket nem mint „csak egy kutyát" kezeljük, hanem rá mint társra, családtagra tekintünk. És befejezésül újra Albert Heim professzort idézzük: „A kutya az, amit az ember csinál belõle. Esetleges hibáiban inkább saját hibáink ismerhetõk fel, semmint a vele született rossz tulajdonságok."

Impozáns, feltűnő lakkfekete, vörösesbarna és fehér rajzolatú, erős kutya. Az eldugott svájci alpesi völgyek régi parasztkutyáiból tenyésztették ki. Ott őrizte a házat és az udvart, segített a marhák hajtásában, és húzta a tejeskordét. 1892-ben egy svájci kutyabarát elkezdte összegyűjteni a “dürrbächli"-nek, “ringgi"-nek vagy “blässli"-nek nevezett kutyákat, és velük egy tenyészprogramot végigvinni. Ezzel megmentette a később berni pásztornak nevezett régi svájci parasztkutyát a kihalástól. Ma a berni pásztor a népszerű kutyafajták közé tartozik, nem csak szépsége, hanem főleg parasztkutyákra jellemző tulajdonságai miatt: nem hajlamos elkóborolni, szorgalmas, de sohasem zavaró, önállóan cselekszik, ahol szükség van rá, éber, de nem agresszív. A berni emberszerető, tanulékony, nem kimondottan futáskedvelő kutya, bár szeret sétálni. A fiatal kutya telve van zabolátlan temperamentummal, ezért következetes, szeretetteli nevelést igényel. Csak kivételes esetekben fordulnak elő csavargó bernik. Szoros családi kapcsolatra van szüksége. A berni pásztorok alkalmasak engedelmességi, nyomkereső- és katasztrófakutya-kiképzésre. Szép szőrzete ellenére a bernit csak hetente kétszer kell átkefélni. Meleg éghajlaton nem érzi jól magát. Sajnos már divatkutyává vált, ezért körültekintően, csak egészséges kutyák tenyésztőjétől vásároljunk!

Berni pásztorkutya

A berni pásztorkutya név a német "Berner Sennenhund" névből származik. A "Berner" (vagy angolul Bernese) a Svájci-Alpok beli Bernre utal, ahonnan ez a fajta ered, "Senn" jelentése: alpesi legelők hegyi pásztora, "Hund" jelentése: kutya. Nagy testű kutyafajta, a négy "Sennenhund" (alpesi hegyi kutya) típusú kutya egyike. Ezt a fajta hegyi kutyát eredetileg általános gazdasági kutyaként tartották, de a múltban mint igavonó állatot is használták. A fajta 1907-ben vált hivatalossá, 1937 óta pedig az American Kennel Club elismert tagja a munkacsoportban.

Nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám és barátságos kutya. Noha kifejezetten éber, gazdáját, családját és otthonát megvédi minden rossz szándékú behatolótól, általában békésen viselkedik. Mély hangú ugatását csak akkor hallatja, ha komoly baj van. Figyelemmel kíséri, hogy mi történik körülötte, értelmi képességei jóval átlag felettiek. Azt is hamar megérzi, hogy milyen kedélyállapotban van a gazdája és ehhez mérten viselkedik. Gazdájához és családjához, hűséges, készséges és többnyire engedelmes is. A berni pásztorkutya rendszerint csodálatos játszótárs a gyerekek számára, akiket meg is védelmez. A macskákkal és egyéb háziállatokkal is jól megfér, mivel a vadászösztön szinte teljesen hiányzik belőle. Baj esetén gazdája mindig számíthat rá. A család barátaival szemben békés és barátságos. Ha idegen érkezik a házhoz, figyeli, hogyan fogadja a gazda és ennek megfelelően reagál ő is. Egyes példányai hatalmaskodóan viselkedhetnek más kutyákkal, de a többség gond nélkül együtt tud élni fajtársaival.

A berni pásztorkutya törzsének hossza csak valamivel haladja meg a marmagasságát. Mellkasa széles, keresztmetszetben ovális alakú. Hátvonala vízszintes, lágyéka erős, fara enyhén lekerekített. Farka a csánk alá lóg, de a földig nem ér le, a kutya szablya-formájúra hajlítva tartja. A válla lapos, izmos, hosszú és ferde. A masszív, egyenes lábak ízületei szépen kirajzolódnak, a mancsok a macskáéra emlékeztetnek. A nyak izmos, közepes hosszúságú. Erős fejének főbb jellemzői a lapos koponya, a határozott, de nem túlzottan kiugró stop, a szemek közti barázda sekély. Közepes nagyságú, háromszög alakú fülei magasan tűzöttek, a fej mellett lelógók. Szemei mandulavágásúak, szemhéjai feszesek. A berni pásztorkutya harapása szabályos ollószerű. A kutya szőre félhosszú, szálai egyenesek vagy enyhén hullámosak. Alapszíne mélyfekete, cser-barna, fehér rajzolattal. A cser-barna foltok csak a szem fölött, a pofán, a lábakon és a mellen lehetnek. A fehér rajzolat a homlokon látható szimmetrikus orrcsíkból, amely sem túl széles, sem túl keskeny nem lehet, és a szügyön lévő kereszt alakú foltból áll. A mancsoknak és farok végének lehetőleg fehérnek kell lenniük, de ez nem kötelező. A mancsok fehérsége azonban nem nyúlhat feljebb a lábközépcsontoknál. A nyak elülső vagy hátulsó oldalán megjelenő fehér folt nem kívánatos, de elfogadható. A szem sötétbarna.

• Marmagasság: kan: 64-74(ideálisan 66-68) cm; szuka: 58-66(ideálisan 60-63) cm
• Testtömeg: 35-50 kg
• Táplálékigény: 2190 g/nap
• Alomszám: 6-10 kiskutya
• Várható élettartam: 8-10 év

  A berni pásztorkutyák átlagos élettartama 7-8 év. Összehasonlításképpen: a legtöbb, hasonló méretű, más fajta átlag életkora 10-11 év. A leghosszabb életű berni pásztorkutya egy 2004-es Egyesült királyságbeli felmérés alapján 15,2 éves volt.
Általában a rák a vezető halálozási ok. A berni pásztorkutyáknál sokkal magasabb a halálozási arány rákos megbetegedés következtében, mint a többi fajtánál. Az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban készült felmérések szerint a berni pásztorkutyák 27%-a rákban pusztul el. Számos különböző típusú daganat jellemző a berni pásztorkutyákra, beleértve a rosszindulatú hisztiocitózist (a szájnyálkahártya és a bőr papillómája), a hízósejtdaganatot (masztocita), a limfoszarkómát, a fibroszarkómát és az oszteoszarkómát is.
A berni pásztorkutyáknál szintén szokatlanul magas halálozási arány a váz- és izomrendszeri megbetegedések következtében. Ez nem az a kutyafajta, ami jól viseli a hosszú, kitartó túrákat. Egy angol tanulmány alapján a csípőartritisz (ízületi gyulladás) és keresztszalag-szakadás jelentették a halálokok mintegy 6%-át. Összehasonlításképpen: fajtatiszta kutyáknál általában 2% a mozgásszervi betegségek miatti halálozás.
A berni pásztorkutyák tulajdonosai majdnem háromszor valószínűbben jelentenek váz-és izomrendszeri problémákat kutyájuknál, mint más fajtákéi. Leggyakoribb problémák lehetnek a keresztszalag-szakadás, porcsérülés és ízületi gyulladások (különösen váll, könyök és csípő). Az izomrendszeri problémák a kutya életében már szokatlanul korán jelentkezhetnek. Például az angol és kanadai tanulmányokban a kutyák 11%-nál már 3-4 éves korban jelentkeztek. Röviden a berni pásztorkutya tulajdonosoknak fel kell készülniük, hogy megbirkózzanak egy olyan nagy testű kutya gondozásával járó nehézségekkel, amely mozgásszervi problémákkal küzdhet már fiatal korban. Különböző lehetőségek segítségével, például mozgáskorlátozott kutyák számára kifejlesztett rámpákkal az autóba be-kiszállásra, vagy ház lépcsőjére helyezve segíthetünk, de egy kényelmes ágy is segíthet enyhíteni a kutya ízületi fájdalmát.

 Ez a fajta meglehetősen gyorsan tanul. Elég értelmes ahhoz, hogy megértse, mit akarnak tőle, s általában készségesen engedelmeskedik. Nagyon érzékeny gazdája hanghordozására. A legjobb eredmények akkor érhetők el vele, ha nyugodtan, szeretettel és következetesen bánnak vele. A berni pásztorkutyákat általában társként, nagy becsben tartják. Mégis érdemes lehet megpróbálkozni vele valamilyen kutyás sporttal. Az engedelmességi próbákon például egész szép eredményeket érhet el, főként, ha megfelelő felügyelet mellett dolgoztatják.

Az én kedvenc kutyafajtám a berni pásztor. Ezen az oldalon a berni pásztor kutyákról bármit meglehet tudni! :D